2019. Augusztus 24., Szombat - Bertalan
 
Felhasználó:
Jelszó:
Regisztráció   
Hibás bejelentkezés!
Kérjük ellenőrizze a megadott felhasználói nevet és jelszót! Amennyiben nem tudja bejelentkezési adatait, úgy kérjük használja jelszóemlékeztetőt! Ha még nem regisztrált oldalunkon akkor kattintson ide!
"Szólt az ember..." N.E. (2014. január 26.)
1389698746jozsef_02.bmp MINDEN JEGY ELKELT! Két Kossuth-díjas - Jordán Tamás színművész és Sebő Ferenc népzenész, zenetudós - mutatja be közös József Attila-műsorát. A hallgatóság egészen különleges megközelítésű József Attila-képpel találkozhat ezen az estén. Bensőséges hangulatú gondolatközvetítés - így lehetne jellemezni az előadásmódot, amely révén emberi közelségbe hozza a költőt Jordán Tamás és Sebő Ferenc.

"SZÓLT AZ EMBER..."

2014. január 25-én, szombaton 18 órakor
az Újvárosi Művelődési Ház nagytermében.

        

"Én mondom: Még nem nagy az ember.
 De képzeli, hát szertelen.
 Kisérje két szülője szemmel:
 a szellem és a szerelem!"

(József Attila: Ars poetica - 1937)


Zsúfolásig telt a ház az estre - sajnos, sokan voltak olyanok is, akik kívül szorultak a falakon, sehogy sem fértek a jó száz néző közé, akik hol döbbent csendben, hol finom mosollyal, hol belső derűvel "beszélgettek" József Attilával.

Mert hogy valóban olyan hangulatot teremtett Jordán Tamás színművész bensőséges hangú, finom, halk "versmondása", mintha csak a szomszédunkkal beszélgetnénk meg ügyes-bajos dolgainkat egy pohár bor mellett.

József Attila ezen az estén emberi hangon szólt hozzánk. A hátsó sorokban ülő középiskolások nem hittek a fülüknek: ez az a József Attila, akinek a verseit viszolyogva unják az iskolában, s évek múltán is majd kínos-keserves érettségi tételként emlékeznek rá?

Sebő Ferenc a versekhez illő alázattal, mégis természetesen vette át időnként dalban a szót Jordán Tamástól - s a nézők jó részének fülében régi jó ismerősökként szóltak az énekek: valamikor a Supraphon lemezjátszójukon hallgatták talán monóban a Sebő együttes első lemezeinek egyikéről ezeket a dalokat.

Ezen az estén valóban "szólt az ember".


Nézze meg az előadásról készült képeinket a lenti KÉPGALÉRIÁban!

< vissza


  üzenete: 2018.03.22.

  üzenete: 2017.03.31.

  üzenete: 2017.02.23.

  üzenete: 2016.11.18.

  üzenete: 2016.09.23.

  üzenete: 2016.03.17.

  üzenete: 2016.02.15.

  üzenete: 2015.12.03.

  üzenete: 2015.10.22.
Tisztelt Igazgató Asszony!
Most már az évi programok vége felé szeretnénk köszönetünket kifejezni azokért a tartalmas , értékes és szórakoztató programokért , amelyeket láthattunk és halhattunk . Tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy szórakozásunk és pihenésünk egy része új értelmet kapott . Gondolok itt arra a különféle médiákban és TV-k -ben látható műsorokra , amelyek üresek, erkölcstelenek , értelmetlenek , és nincsen semmi mondanivalójuk .
Ezen túlmenően kellemes volt látni , hogy még milyen sokan vannak mások is máshol , akikre érdemes odafigyelni , mert tehetségesek .
Végezetül gratulálunk a jó programok válogatásáért , felkutatásáért és megszervezéséért.
Tisztelettel: Móra Géza és Rózsa

  üzenete: 2015.05.07.

  üzenete: 2014.12.12.

  üzenete: 2014.11.03.

  üzenete: 2014.07.07.

  üzenete: 2014.02.05.
Könyvolvasó és könyvszerető gyerek voltam. Harmadikos koromban – kölcsönvéve nagyapám asztalosszerszámait – kispolcot eszkábáltam néhány deszkalapból a könyvtáram számára. (Először kistraktort akartam, aztán meggondoltam magam.) A teljes állomány – karácsonyokra ajándékozott mesekönyveim, kitűnő tanulmányi eredményeimért kapott jutalomkönyveim – mind elfért a nyolcvan centis deszkalapon. Aztán hatodikos koromra kinőttem a kispolcot: erről főként kedves magyartanárom, Horváth Károly tanár bácsi tehetett – folyton könyveket kaptam tőle ajándékba. (A Petőfim is tőle van!) Mindegyik könyvem a szívemhez nőtt ebből az időből, de van egy, amelyikhez egészen különleges kapocs fűz. Egy 1972-es József Attila-kiadás, szilvakék kötésben. Ez volt az első könyvem, amelyet a magam kedvére, saját keresetemből vettem.
Saját zsebpénzből könyvet venni akkor sem volt olcsó mulatság. Harmincegy forintot kóstált a könyv, s már hosszabb ideje barátkoztam vele a falunk vegyesboltjában. Mert hogy ott lehetett kapni kenyeret, lábost, biciklit és borjúkötelet – meg könyvet is. Két sor volt belőlük a bolt egyik sarkában, jó három méter magasságban, csak létrával lehetett elérni őket. Gömbös bácsi, a boltosunk kicsi korom óta ismert, és nagyon megbízott bennem: bármikor bemehettem a pult mögé, s fölülhettem a létra tetejére, hogy a könyveket böngészhessem. S akkor hetedikes koromban kezembe akadt ott a szilvakék József Attila. Két verset tudtam addig tőle: a Mamát és az Altatót. S ahogy ott a létra tetején ismerkedni kezdtem a többivel – megszédültem. Nem, nem estem le a létráról, de valami megmagyarázhatatlan erő kerített hatalmába: birtokolni akartam azokat a verseket.
Elhatároztam, hogy megveszem a könyvet. Csakhogy nem volt pénzem. Alkuba bocsátkoztam hát édesanyámmal: reggel és este én viszem át a csarnokba a frissen fejt tejet, ha a tejpénzből kapok naponta 50 fillért. Több mint két hónapig gürcöltem: mivel jól tejeltek a teheneink, egy-egy alkalommal, három kannában úgy huszonöt liter tej húzta a két karomat. Bírtam, bár néha sírnom kellett a fájdalomtól, annyira belevágott a kannák vasfüle a tenyerembe. Esténként még a szívem is fájt hozzá, mert a csarnokban néha egy órát is kellett várni, mire kiönthettem a tejet – közben a barátaim kinn fociztak a nyárfásban. Tűrtem. S szinte naponta ellenőriztem, megvan-e még a szilvakék könyv.
Mire leszámoltam a pultra csupa 10, 20 és 50 filléresből a könyv árát, már szinte minden verset elolvastam belőle. Aztán mikor hazarohantam vele, újra végigolvastam akár egy regényt – az elejétől a végéig. Mai eszemmel tudom, szinte semmit sem értettem belőlük, csak azt éreztem: ezeket olvasni jó. A saját könyvemből még jobb.
Több József Attila-kötetem is lett azóta. De ha csak úgy bele akarok feledkezni az olvasásba, akkor ezt a szilvakék kötetet veszem a kezembe. És tanítani is csak ebből tudok.

Németh Ervin

  üzenete: 2013.03.13.


Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztrálja magát!
1391596019jo_se_00.jpg
"Szólt az ember..."
CSOPORTJAINK
EGYESÜLETEK
PARTNEREINK