2019. Augusztus 24., Szombat - Bertalan
 
Felhasználó:
Jelszó:
Regisztráció   
Hibás bejelentkezés!
Kérjük ellenőrizze a megadott felhasználói nevet és jelszót! Amennyiben nem tudja bejelentkezési adatait, úgy kérjük használja jelszóemlékeztetőt! Ha még nem regisztrált oldalunkon akkor kattintson ide!
Menedék NE (2014. március 25.)
1395758133menedek_01.jpg Újvárosi esték - új színházi műfaj: mozgásszínház




2014. március 22., szombat 18.00

MENEDÉK
A Soltis Lajos Színház előadása

Asylium – egy panzió az elképzelt Kelet- Európa képzelt háború utáni időtlenségében. A panziót egy család vezeti: a katonaözvegy anya, a fia és a lánya. Az ő rideg, gyöngédségtől és szenvedélytől mentes világukba érkeznek az utazók: három különleges, magabiztos férfi. Ők „viszik táncba” a két később érkező szereplőt, egy leszerelt katonát és a szeretőjét. „Véletlenszerűen” összeverődött emberek közös lélekörvénye ez az egyetlen éjszaka – testekben elbeszélve.


Játsszák: Nagy Zsuzsanna, Ziembicki Dóra, Nagy Péter István, Benkő Péter Pál, Bruckner Roland, Kazári András, Pesti Arnold, Hajba Beatrix

Rendezte: Benkő Ágnes

"Az emberi test mozgásformáiból kiinduló, alapvetően nem verbális színházi kifejezési formák összefoglaló neve. A legkülönbözőbb szellemi indíttatású és a legváltozatosabb mozgásnyelvezetet, ill. szcenikai megoldásokat felhasználó produkciók a mozgás, a zene és a tér jelértékű látványkompozíciójából teremtik meg sajátos világukat, amely a nézőben asszociációk, érzések, hangulatok és gondolatok áramlását idézi elő."
(Magyar színházművészeti lexikon)

   

Ha valaki elolvasta ezt az információt a műfajról a honlapunkon az előadást megelőzően, bizonyára kissé könnyebben fogadhatta be az előadás kínálta élményt. Amely természetesen nem a társulat által megelőlegezett történetről szól. Igazából a panziós történet föl sem fejthető a darabból - annál inkább izgalmas az a belső, lelki történés, amely a szereplőkben lezajlik, s a testek egymással való találkozásából válik a néző számára is észlelhetővé. Ez az előadás bizony szeretet és törődés utáni vágyakozásról, a szeretetünket valakinek odaadni akaró törekvésekról szól. Mintha minden szereplő ugyanarra vágyna: szeretni és szeretve lenni. Aztán ahogy lenni szokott: mindezen emberi szándékok kicsorbulnak és tragédiába torkollnak.

Hangsúlyos helyen, hangsúlyosan világítva látjuk az első pillanatban a hatalmas, arányaiban elmért, fából készült széket, amelynek karfáját úgy simogatja meg a fogadósné, hogy azonnal tudjuk: ez a tárgy a hiányzó férfit helyettesíti. És nem tévedünk: később ebben a fotelben hajtja az asszony ölébe a fejét a legvékonyabb, szinte kisfiús alkatú jövevény férfi, s az asszony úgy fogadja el szerető mozdulatait, mintha a gyermekét fogná ölébe. Mint ahogy az asszony valódi fia is éppen azért támad rá a másik férfira, mert a helyét bitorló betolakodóként tekint az idegenre. Az előadás legszebb és legmaradandóbb pillanatai ezek a finom érintésekből kibontakozó kettősök.

Az előadás zenei világa erőteljesen a közép-európai népzenére, ill. annak feldolgozására épül: egyszerre fnom és barbár hangzásvilág. Ott szól benne Bartók - akinek zenéjében ez az egész világ összetorlódott és feloldódott. A legszebbek mégis talán a csendes pillanatok, amikor szinte csak testek mozdulatainak hangjai - csöndes surranások, ziháló lélegzetvételek - hallatszanak. Amikor együtt lélegzik a mozdulat és a test belső világa.



< vissza Kapcsolódó weboldal >


  üzenete: 2018.03.22.

  üzenete: 2017.03.31.

  üzenete: 2017.02.23.

  üzenete: 2016.11.18.

  üzenete: 2016.09.23.

  üzenete: 2016.03.17.

  üzenete: 2016.02.15.

  üzenete: 2015.12.03.

  üzenete: 2015.10.22.
Tisztelt Igazgató Asszony!
Most már az évi programok vége felé szeretnénk köszönetünket kifejezni azokért a tartalmas , értékes és szórakoztató programokért , amelyeket láthattunk és halhattunk . Tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy szórakozásunk és pihenésünk egy része új értelmet kapott . Gondolok itt arra a különféle médiákban és TV-k -ben látható műsorokra , amelyek üresek, erkölcstelenek , értelmetlenek , és nincsen semmi mondanivalójuk .
Ezen túlmenően kellemes volt látni , hogy még milyen sokan vannak mások is máshol , akikre érdemes odafigyelni , mert tehetségesek .
Végezetül gratulálunk a jó programok válogatásáért , felkutatásáért és megszervezéséért.
Tisztelettel: Móra Géza és Rózsa

  üzenete: 2015.05.07.

  üzenete: 2014.12.12.

  üzenete: 2014.11.03.

  üzenete: 2014.07.07.

  üzenete: 2014.02.05.
Könyvolvasó és könyvszerető gyerek voltam. Harmadikos koromban – kölcsönvéve nagyapám asztalosszerszámait – kispolcot eszkábáltam néhány deszkalapból a könyvtáram számára. (Először kistraktort akartam, aztán meggondoltam magam.) A teljes állomány – karácsonyokra ajándékozott mesekönyveim, kitűnő tanulmányi eredményeimért kapott jutalomkönyveim – mind elfért a nyolcvan centis deszkalapon. Aztán hatodikos koromra kinőttem a kispolcot: erről főként kedves magyartanárom, Horváth Károly tanár bácsi tehetett – folyton könyveket kaptam tőle ajándékba. (A Petőfim is tőle van!) Mindegyik könyvem a szívemhez nőtt ebből az időből, de van egy, amelyikhez egészen különleges kapocs fűz. Egy 1972-es József Attila-kiadás, szilvakék kötésben. Ez volt az első könyvem, amelyet a magam kedvére, saját keresetemből vettem.
Saját zsebpénzből könyvet venni akkor sem volt olcsó mulatság. Harmincegy forintot kóstált a könyv, s már hosszabb ideje barátkoztam vele a falunk vegyesboltjában. Mert hogy ott lehetett kapni kenyeret, lábost, biciklit és borjúkötelet – meg könyvet is. Két sor volt belőlük a bolt egyik sarkában, jó három méter magasságban, csak létrával lehetett elérni őket. Gömbös bácsi, a boltosunk kicsi korom óta ismert, és nagyon megbízott bennem: bármikor bemehettem a pult mögé, s fölülhettem a létra tetejére, hogy a könyveket böngészhessem. S akkor hetedikes koromban kezembe akadt ott a szilvakék József Attila. Két verset tudtam addig tőle: a Mamát és az Altatót. S ahogy ott a létra tetején ismerkedni kezdtem a többivel – megszédültem. Nem, nem estem le a létráról, de valami megmagyarázhatatlan erő kerített hatalmába: birtokolni akartam azokat a verseket.
Elhatároztam, hogy megveszem a könyvet. Csakhogy nem volt pénzem. Alkuba bocsátkoztam hát édesanyámmal: reggel és este én viszem át a csarnokba a frissen fejt tejet, ha a tejpénzből kapok naponta 50 fillért. Több mint két hónapig gürcöltem: mivel jól tejeltek a teheneink, egy-egy alkalommal, három kannában úgy huszonöt liter tej húzta a két karomat. Bírtam, bár néha sírnom kellett a fájdalomtól, annyira belevágott a kannák vasfüle a tenyerembe. Esténként még a szívem is fájt hozzá, mert a csarnokban néha egy órát is kellett várni, mire kiönthettem a tejet – közben a barátaim kinn fociztak a nyárfásban. Tűrtem. S szinte naponta ellenőriztem, megvan-e még a szilvakék könyv.
Mire leszámoltam a pultra csupa 10, 20 és 50 filléresből a könyv árát, már szinte minden verset elolvastam belőle. Aztán mikor hazarohantam vele, újra végigolvastam akár egy regényt – az elejétől a végéig. Mai eszemmel tudom, szinte semmit sem értettem belőlük, csak azt éreztem: ezeket olvasni jó. A saját könyvemből még jobb.
Több József Attila-kötetem is lett azóta. De ha csak úgy bele akarok feledkezni az olvasásba, akkor ezt a szilvakék kötetet veszem a kezembe. És tanítani is csak ebből tudok.

Németh Ervin

  üzenete: 2013.03.13.


Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztrálja magát!
1395759172menedek_04.jpg
MENEDÉK
CSOPORTJAINK
EGYESÜLETEK
PARTNEREINK