2019. Augusztus 24., Szombat - Bertalan
 
Felhasználó:
Jelszó:
Regisztráció   
Hibás bejelentkezés!
Kérjük ellenőrizze a megadott felhasználói nevet és jelszót! Amennyiben nem tudja bejelentkezési adatait, úgy kérjük használja jelszóemlékeztetőt! Ha még nem regisztrált oldalunkon akkor kattintson ide!
ÚJVÁROSI ESTÉK - 2010 ()
1276066436IMG_9457_01.jpg Az Újvárosi esték programjai 2010-ben

 

 

 

 

Január 16.

A magyar nyelv története

Bánffy György Kossuth-, Jászai- és Magyar Örökség-díjas, kiváló és érdemes művész önálló estje a Magyar kultúra napja alkalmából

 

Február 6.

Dalok a Dunánál

Huzella Péter Kossuth-díjas előadóművész műsora

 

Február 20.

Silentium - a csendtől a szóig   

Pódiumest Wass Albert életművéből
Szerkesztette és rendezte: Bánffy György

 

Március 13.

Magyarnak lenni...

Domány Zoltán Radnóti-díjas előadóművész pódiumestje

 

Március 27.

Az őrült naplója

Gogol művét Ács Tamás színművész adja elő

 

Május 8.

A NeoFolk együttes koncertje

A NeoFolk tagjai:
Bonyár Judit, Hűvösvölgyi Péter, Tóth Csüli Zoltán, Gáspár József

 

Május 22.

Kövek zsoltára

Verses áhitat magyar költők verseiből a Szent Erzsébet templomban

 

Szeptember 18.

Az alku

Szarka Gyula (Ghymes együttes) koncertje

 

Október 16.

Üzenet haza

Dörner György érdemes művész önálló estje

 

November 13.

Candide

Interaktív színházi kalandozás Voltaire regénye alapján
Rendező: Ács Tamás

 

November 27.

A helység kalapácsa

Petőfi Sándor eposzparódiája
Gál Tamás színművész és Bodonyi András népzenész előadásában

 

December 11.

Adventi koncert

 

Eisenbeck Ágota énekművész és Dibusz Ferenc orgonaművész előadása a Szent Erzsébet templomban

 

< vissza


  üzenete: 2018.03.22.

  üzenete: 2017.03.31.

  üzenete: 2017.02.23.

  üzenete: 2016.11.18.

  üzenete: 2016.09.23.

  üzenete: 2016.03.17.

  üzenete: 2016.02.15.

  üzenete: 2015.12.03.

  üzenete: 2015.10.22.
Tisztelt Igazgató Asszony!
Most már az évi programok vége felé szeretnénk köszönetünket kifejezni azokért a tartalmas , értékes és szórakoztató programokért , amelyeket láthattunk és halhattunk . Tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy szórakozásunk és pihenésünk egy része új értelmet kapott . Gondolok itt arra a különféle médiákban és TV-k -ben látható műsorokra , amelyek üresek, erkölcstelenek , értelmetlenek , és nincsen semmi mondanivalójuk .
Ezen túlmenően kellemes volt látni , hogy még milyen sokan vannak mások is máshol , akikre érdemes odafigyelni , mert tehetségesek .
Végezetül gratulálunk a jó programok válogatásáért , felkutatásáért és megszervezéséért.
Tisztelettel: Móra Géza és Rózsa

  üzenete: 2015.05.07.

  üzenete: 2014.12.12.

  üzenete: 2014.11.03.

  üzenete: 2014.07.07.

  üzenete: 2014.02.05.
Könyvolvasó és könyvszerető gyerek voltam. Harmadikos koromban – kölcsönvéve nagyapám asztalosszerszámait – kispolcot eszkábáltam néhány deszkalapból a könyvtáram számára. (Először kistraktort akartam, aztán meggondoltam magam.) A teljes állomány – karácsonyokra ajándékozott mesekönyveim, kitűnő tanulmányi eredményeimért kapott jutalomkönyveim – mind elfért a nyolcvan centis deszkalapon. Aztán hatodikos koromra kinőttem a kispolcot: erről főként kedves magyartanárom, Horváth Károly tanár bácsi tehetett – folyton könyveket kaptam tőle ajándékba. (A Petőfim is tőle van!) Mindegyik könyvem a szívemhez nőtt ebből az időből, de van egy, amelyikhez egészen különleges kapocs fűz. Egy 1972-es József Attila-kiadás, szilvakék kötésben. Ez volt az első könyvem, amelyet a magam kedvére, saját keresetemből vettem.
Saját zsebpénzből könyvet venni akkor sem volt olcsó mulatság. Harmincegy forintot kóstált a könyv, s már hosszabb ideje barátkoztam vele a falunk vegyesboltjában. Mert hogy ott lehetett kapni kenyeret, lábost, biciklit és borjúkötelet – meg könyvet is. Két sor volt belőlük a bolt egyik sarkában, jó három méter magasságban, csak létrával lehetett elérni őket. Gömbös bácsi, a boltosunk kicsi korom óta ismert, és nagyon megbízott bennem: bármikor bemehettem a pult mögé, s fölülhettem a létra tetejére, hogy a könyveket böngészhessem. S akkor hetedikes koromban kezembe akadt ott a szilvakék József Attila. Két verset tudtam addig tőle: a Mamát és az Altatót. S ahogy ott a létra tetején ismerkedni kezdtem a többivel – megszédültem. Nem, nem estem le a létráról, de valami megmagyarázhatatlan erő kerített hatalmába: birtokolni akartam azokat a verseket.
Elhatároztam, hogy megveszem a könyvet. Csakhogy nem volt pénzem. Alkuba bocsátkoztam hát édesanyámmal: reggel és este én viszem át a csarnokba a frissen fejt tejet, ha a tejpénzből kapok naponta 50 fillért. Több mint két hónapig gürcöltem: mivel jól tejeltek a teheneink, egy-egy alkalommal, három kannában úgy huszonöt liter tej húzta a két karomat. Bírtam, bár néha sírnom kellett a fájdalomtól, annyira belevágott a kannák vasfüle a tenyerembe. Esténként még a szívem is fájt hozzá, mert a csarnokban néha egy órát is kellett várni, mire kiönthettem a tejet – közben a barátaim kinn fociztak a nyárfásban. Tűrtem. S szinte naponta ellenőriztem, megvan-e még a szilvakék könyv.
Mire leszámoltam a pultra csupa 10, 20 és 50 filléresből a könyv árát, már szinte minden verset elolvastam belőle. Aztán mikor hazarohantam vele, újra végigolvastam akár egy regényt – az elejétől a végéig. Mai eszemmel tudom, szinte semmit sem értettem belőlük, csak azt éreztem: ezeket olvasni jó. A saját könyvemből még jobb.
Több József Attila-kötetem is lett azóta. De ha csak úgy bele akarok feledkezni az olvasásba, akkor ezt a szilvakék kötetet veszem a kezembe. És tanítani is csak ebből tudok.

Németh Ervin

  üzenete: 2013.03.13.


Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztrálja magát!

CSOPORTJAINK
EGYESÜLETEK
PARTNEREINK