2019. Augusztus 24., Szombat - Bertalan
 
Felhasználó:
Jelszó:
Regisztráció   
Hibás bejelentkezés!
Kérjük ellenőrizze a megadott felhasználói nevet és jelszót! Amennyiben nem tudja bejelentkezési adatait, úgy kérjük használja jelszóemlékeztetőt! Ha még nem regisztrált oldalunkon akkor kattintson ide!
Az őrült naplója (2010. március 27.)
1276154308gogolacs01.JPG Gogol monodrámája Ács Tamás színművész előadásában

 

 

 

Új színfoltot adott hozzá az Újvárosi esték programjához Ács Tamás előadása, amely Gogol nevezetes hősét, Popriscsin kishivatalnokot keltette életre az újvárosi közönség előtt.

Az őrült naplója című Gogol-novellát az előadó, Ács Tamás alkalmazta színpadra, a maga képére formálva és alakítva ki belőle színpadi előadásra alkalmas monodrámát.

 

 

Az előadás hátterének megértéséhez nem haszontalan "beleolvasni" Gogol élettörténetbe:

Gogol 1828-ban Pétervárra költözött, és közhivatalnoki állás után nézett, de hamar rá kellett döbbennie, hogy pénz és összeköttetések hiányában kemény küzdelem vár rá. Próbálkozott színjátszással is, de a meghallgatáson eltanácsolták. A költői hírnévre áhítozó, végsőkig elkeseredett fiatalember ekkor kiadta egyik középszerű szentimentális-idillikus versét (Hans Küchelgarten), amelyet még gimnazista korában költött. A kedvezőtlen kritikai fogadtatás feletti elkeseredésében valamennyi példányt felvásárolta és elégette. Majd magához vette azt a pénzt, melyet anyjától kapott egy birtokukat terhelő jelzálogkölcsön törlesztésére, és Lübeckbe hajózott. Németországbeli utazgatása közben pénze hamarosan elfogyott, így visszatért Pétervárra, és folytatta az álláskeresést. 1829-ben állami szolgálatba lépett, rendkívül rosszul fizetett hivatalát azonban három hónap után feladta. Ezt követően egy másik ügyosztályon egy évig írnokoskodott.

 

  

             Gogol arcképe                        Gogol saját kezű rajza A revizor c. színművéhez

 

Az őrült naplója című kisregényében Popriscsin, a sorsával elégedetlen irodai rabszolga nagyzási hóbortba esik, és elmegyógyintézetben végzi. A novella Popriscsin naplójaként íródott. A főhős sorsára rímelő gogoli pályaszakaszok izgalmas emberi kérdéseket vetnek fel: egy kisember helyét keresi a társadalmi-hivatali hierarchiában, reménytelenül szerelmes etc.

 

   

 

A rendkívül tehetséges, fiatal Ács Tamás forró kontaktust keresett és talált a nézővel, játéka nem csupán egy, az őrület felé sodródó szerencsétlen hivatalnok sorsát követte, hanem izgalmas emberi kérdéseket vetett fel:
mit jelent ma nekünk ez a történet, mennyire fontos az emberi kapcsolatok ereje és szerepe elszemélytelenedő világunkban?

 

< vissza


  üzenete: 2018.03.22.

  üzenete: 2017.03.31.

  üzenete: 2017.02.23.

  üzenete: 2016.11.18.

  üzenete: 2016.09.23.

  üzenete: 2016.03.17.

  üzenete: 2016.02.15.

  üzenete: 2015.12.03.

  üzenete: 2015.10.22.
Tisztelt Igazgató Asszony!
Most már az évi programok vége felé szeretnénk köszönetünket kifejezni azokért a tartalmas , értékes és szórakoztató programokért , amelyeket láthattunk és halhattunk . Tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy szórakozásunk és pihenésünk egy része új értelmet kapott . Gondolok itt arra a különféle médiákban és TV-k -ben látható műsorokra , amelyek üresek, erkölcstelenek , értelmetlenek , és nincsen semmi mondanivalójuk .
Ezen túlmenően kellemes volt látni , hogy még milyen sokan vannak mások is máshol , akikre érdemes odafigyelni , mert tehetségesek .
Végezetül gratulálunk a jó programok válogatásáért , felkutatásáért és megszervezéséért.
Tisztelettel: Móra Géza és Rózsa

  üzenete: 2015.05.07.

  üzenete: 2014.12.12.

  üzenete: 2014.11.03.

  üzenete: 2014.07.07.

  üzenete: 2014.02.05.
Könyvolvasó és könyvszerető gyerek voltam. Harmadikos koromban – kölcsönvéve nagyapám asztalosszerszámait – kispolcot eszkábáltam néhány deszkalapból a könyvtáram számára. (Először kistraktort akartam, aztán meggondoltam magam.) A teljes állomány – karácsonyokra ajándékozott mesekönyveim, kitűnő tanulmányi eredményeimért kapott jutalomkönyveim – mind elfért a nyolcvan centis deszkalapon. Aztán hatodikos koromra kinőttem a kispolcot: erről főként kedves magyartanárom, Horváth Károly tanár bácsi tehetett – folyton könyveket kaptam tőle ajándékba. (A Petőfim is tőle van!) Mindegyik könyvem a szívemhez nőtt ebből az időből, de van egy, amelyikhez egészen különleges kapocs fűz. Egy 1972-es József Attila-kiadás, szilvakék kötésben. Ez volt az első könyvem, amelyet a magam kedvére, saját keresetemből vettem.
Saját zsebpénzből könyvet venni akkor sem volt olcsó mulatság. Harmincegy forintot kóstált a könyv, s már hosszabb ideje barátkoztam vele a falunk vegyesboltjában. Mert hogy ott lehetett kapni kenyeret, lábost, biciklit és borjúkötelet – meg könyvet is. Két sor volt belőlük a bolt egyik sarkában, jó három méter magasságban, csak létrával lehetett elérni őket. Gömbös bácsi, a boltosunk kicsi korom óta ismert, és nagyon megbízott bennem: bármikor bemehettem a pult mögé, s fölülhettem a létra tetejére, hogy a könyveket böngészhessem. S akkor hetedikes koromban kezembe akadt ott a szilvakék József Attila. Két verset tudtam addig tőle: a Mamát és az Altatót. S ahogy ott a létra tetején ismerkedni kezdtem a többivel – megszédültem. Nem, nem estem le a létráról, de valami megmagyarázhatatlan erő kerített hatalmába: birtokolni akartam azokat a verseket.
Elhatároztam, hogy megveszem a könyvet. Csakhogy nem volt pénzem. Alkuba bocsátkoztam hát édesanyámmal: reggel és este én viszem át a csarnokba a frissen fejt tejet, ha a tejpénzből kapok naponta 50 fillért. Több mint két hónapig gürcöltem: mivel jól tejeltek a teheneink, egy-egy alkalommal, három kannában úgy huszonöt liter tej húzta a két karomat. Bírtam, bár néha sírnom kellett a fájdalomtól, annyira belevágott a kannák vasfüle a tenyerembe. Esténként még a szívem is fájt hozzá, mert a csarnokban néha egy órát is kellett várni, mire kiönthettem a tejet – közben a barátaim kinn fociztak a nyárfásban. Tűrtem. S szinte naponta ellenőriztem, megvan-e még a szilvakék könyv.
Mire leszámoltam a pultra csupa 10, 20 és 50 filléresből a könyv árát, már szinte minden verset elolvastam belőle. Aztán mikor hazarohantam vele, újra végigolvastam akár egy regényt – az elejétől a végéig. Mai eszemmel tudom, szinte semmit sem értettem belőlük, csak azt éreztem: ezeket olvasni jó. A saját könyvemből még jobb.
Több József Attila-kötetem is lett azóta. De ha csak úgy bele akarok feledkezni az olvasásba, akkor ezt a szilvakék kötetet veszem a kezembe. És tanítani is csak ebből tudok.

Németh Ervin

  üzenete: 2013.03.13.


Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztrálja magát!
1275376680P1150907.JPG
Az őrült naplója
CSOPORTJAINK
EGYESÜLETEK
PARTNEREINK