2019. Augusztus 24., Szombat - Bertalan
 
Felhasználó:
Jelszó:
Regisztráció   
Hibás bejelentkezés!
Kérjük ellenőrizze a megadott felhasználói nevet és jelszót! Amennyiben nem tudja bejelentkezési adatait, úgy kérjük használja jelszóemlékeztetőt! Ha még nem regisztrált oldalunkon akkor kattintson ide!
Üzenet haza (2010. október 16.)
1289466554i000164C6.jpg Dörner György önálló estje

 

 

 

Dörner György érdemes művész önálló estje

Petőfi Sándor, Arany János, Weöres Sándor, Wass Albert,
Reményik Sándor, Kölcsey Ferenc verseiből,
népdalokkal, műdalokkal, bordalokkal fűszerezve,
magyarságról, hazaszeretetről – rólunk.

Szokatlanul indult az est: miközben a közönség zsibongó izgalommal várta Dörner György megjelenését a pódiumszínpadon - igencsak erőteljesen dörömbölni kezdett valaki a terem bejárati ajtaján. Sőt, be is kiabált: "Bejöhetek?" Hallva a félénk választ, újra kérdezett, majd belépett gitárral a vállán - ki más: Dörner György érdemes művész maga. Merthogy a kérdés már a műsor része volt, mi több, így kezdődödött az előadást elindító dal, amelyet énekelve a művész a pódiumra lépett.

Egymás után sorjáztak a versek és a dalok, amely alapvetően két téma köré csoportosultak: a szabadság és a szerelem (no meg - Szarka Gyula estje óta tudjuk - a bor) motívumai adták Dörner György műsorának tartópilléreit.

Különösen erőteljes és hiteles volt Dörner szájából hallani Petőfi két párhuzamos versét, A farkasok dalát  és A kutyák dalát, de megrázó hatást tett a közönségre
Arany János A walesi bárdok című költeménye is.

   

Az estet követően Dörner György jó hangulatú beszélgetésben válaszolt a nézők kérdéseire. Megosztotta velük gondolatait arról, mi lehet a színház szerepe a mi korunban, de arról is beszélt, mi lehet a titka a Stílusgyakorlatok című, Bán Jánossal és Gáspár Sándorral közös előadásuknak, amely jó negyed százada levehetetlen a műsorról. Szóba került néhány mostani munkája is, amelyek közül szeretettel beszélt az éppen forgó A napfényben fürdő kastély című filmről, ahol Berki bácsi szerepét alakítja.

(Dörner György az ablak előtt ülve Berki bácsi szerepére készül)

 

A nézők remek hangulatát - s azt az előadást követően elhangzó megjegyzést, hogy "sok ilyen estére lenne szükség"  - megalapozta az előadás, de igazán emberivé, nekik szólóvá a műsort követő beszélgetéssel vált az este, ahol megmutatkozott Dörner György humora, közvetlensége és a közönsége véleményére kíváncsi egyénisége.

< vissza


  üzenete: 2018.03.22.

  üzenete: 2017.03.31.

  üzenete: 2017.02.23.

  üzenete: 2016.11.18.

  üzenete: 2016.09.23.

  üzenete: 2016.03.17.

  üzenete: 2016.02.15.

  üzenete: 2015.12.03.

  üzenete: 2015.10.22.
Tisztelt Igazgató Asszony!
Most már az évi programok vége felé szeretnénk köszönetünket kifejezni azokért a tartalmas , értékes és szórakoztató programokért , amelyeket láthattunk és halhattunk . Tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy szórakozásunk és pihenésünk egy része új értelmet kapott . Gondolok itt arra a különféle médiákban és TV-k -ben látható műsorokra , amelyek üresek, erkölcstelenek , értelmetlenek , és nincsen semmi mondanivalójuk .
Ezen túlmenően kellemes volt látni , hogy még milyen sokan vannak mások is máshol , akikre érdemes odafigyelni , mert tehetségesek .
Végezetül gratulálunk a jó programok válogatásáért , felkutatásáért és megszervezéséért.
Tisztelettel: Móra Géza és Rózsa

  üzenete: 2015.05.07.

  üzenete: 2014.12.12.

  üzenete: 2014.11.03.

  üzenete: 2014.07.07.

  üzenete: 2014.02.05.
Könyvolvasó és könyvszerető gyerek voltam. Harmadikos koromban – kölcsönvéve nagyapám asztalosszerszámait – kispolcot eszkábáltam néhány deszkalapból a könyvtáram számára. (Először kistraktort akartam, aztán meggondoltam magam.) A teljes állomány – karácsonyokra ajándékozott mesekönyveim, kitűnő tanulmányi eredményeimért kapott jutalomkönyveim – mind elfért a nyolcvan centis deszkalapon. Aztán hatodikos koromra kinőttem a kispolcot: erről főként kedves magyartanárom, Horváth Károly tanár bácsi tehetett – folyton könyveket kaptam tőle ajándékba. (A Petőfim is tőle van!) Mindegyik könyvem a szívemhez nőtt ebből az időből, de van egy, amelyikhez egészen különleges kapocs fűz. Egy 1972-es József Attila-kiadás, szilvakék kötésben. Ez volt az első könyvem, amelyet a magam kedvére, saját keresetemből vettem.
Saját zsebpénzből könyvet venni akkor sem volt olcsó mulatság. Harmincegy forintot kóstált a könyv, s már hosszabb ideje barátkoztam vele a falunk vegyesboltjában. Mert hogy ott lehetett kapni kenyeret, lábost, biciklit és borjúkötelet – meg könyvet is. Két sor volt belőlük a bolt egyik sarkában, jó három méter magasságban, csak létrával lehetett elérni őket. Gömbös bácsi, a boltosunk kicsi korom óta ismert, és nagyon megbízott bennem: bármikor bemehettem a pult mögé, s fölülhettem a létra tetejére, hogy a könyveket böngészhessem. S akkor hetedikes koromban kezembe akadt ott a szilvakék József Attila. Két verset tudtam addig tőle: a Mamát és az Altatót. S ahogy ott a létra tetején ismerkedni kezdtem a többivel – megszédültem. Nem, nem estem le a létráról, de valami megmagyarázhatatlan erő kerített hatalmába: birtokolni akartam azokat a verseket.
Elhatároztam, hogy megveszem a könyvet. Csakhogy nem volt pénzem. Alkuba bocsátkoztam hát édesanyámmal: reggel és este én viszem át a csarnokba a frissen fejt tejet, ha a tejpénzből kapok naponta 50 fillért. Több mint két hónapig gürcöltem: mivel jól tejeltek a teheneink, egy-egy alkalommal, három kannában úgy huszonöt liter tej húzta a két karomat. Bírtam, bár néha sírnom kellett a fájdalomtól, annyira belevágott a kannák vasfüle a tenyerembe. Esténként még a szívem is fájt hozzá, mert a csarnokban néha egy órát is kellett várni, mire kiönthettem a tejet – közben a barátaim kinn fociztak a nyárfásban. Tűrtem. S szinte naponta ellenőriztem, megvan-e még a szilvakék könyv.
Mire leszámoltam a pultra csupa 10, 20 és 50 filléresből a könyv árát, már szinte minden verset elolvastam belőle. Aztán mikor hazarohantam vele, újra végigolvastam akár egy regényt – az elejétől a végéig. Mai eszemmel tudom, szinte semmit sem értettem belőlük, csak azt éreztem: ezeket olvasni jó. A saját könyvemből még jobb.
Több József Attila-kötetem is lett azóta. De ha csak úgy bele akarok feledkezni az olvasásba, akkor ezt a szilvakék kötetet veszem a kezembe. És tanítani is csak ebből tudok.

Németh Ervin

  üzenete: 2013.03.13.


Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztrálja magát!

CSOPORTJAINK
EGYESÜLETEK
PARTNEREINK